Témaindító hozzászólás
|
2009.10.17. 18:37 - |
Írj rövid versikét az előzőt folytatva vagy arra válaszolva. A sorok hossza és száma nem függ az előző versikétől. |
[17-1]
Éveimet én mésképp éltem,
én nem ezt az életet kértem!
De a sorstól ezt kaptam,
mást nem tehettem, elfogadtam.
De van pár ember e világon
ki segít nékem, s hamar eljő boldogságom.
A becsapást miért állom?
igazad van, jónak tényleg nem találom.
Bízom benne, egy szép napon
minden megváltozik nagyon.
Köszönöm a kedvességed,
de van egy gyermek, kiért vidáman élek. |
B
Becsapást miért állod
Talán ezt jónak találod
Szeretek én barátkozni
Néha rímet írni
Iróniát nem szeretem
Én éveimet így éltem
Ha rossz a kedved
Szólj ,és neked
Csinálunk mi
Viccet és kacajt.
|
A gyermekeim a leckét már megkapták,
a barátot be ne csapják! |
Ha kesergek , vigaszt lelek!
Fogalmam sincs ki kicsoda?
Versikémmel Edikét sem bántom soha!
Óvodás már nem vagyok,
Játszópajtása gyermekeimnek legyen sok. |
Ne keseregj kisleány,
hidd el, Edi is barát.
Ne üzd el őt, hisz remek
játszópajtásod lehet. |
Nem kéne a hegytetőre menni,
elég lenne innen pestről emlékezni,
És nem értem, miért kell emlékezni?
Én csak addig voltam jó
Míg tenni kellett, s tenni?
Már új barátra kellett szert tenni?
S a régit elfeledni?
Elmondhatnád miért kellett ezt tenni,
a régi barátra is idő szánni,
S nemcsak az újat az égig emelni!
Hogy lehet így becsületesen élni? |
Megyek megyek előre
Fel a hegy tetőre
Onnan lenézve
gondolok rád emlékezve |
Én míg élek, remélek.
Hátrafelé nem nézek!
|
Járom majd a nagyvilágot,
tudom, a sok csodát meg sem látom.
Eszem mondja: nézz előre!
Szívem súgja: nincs értelme!
A remény engem elhagyott,
az élet csúnyán becsapott. |
Körülötted nagy a világ,
lelhetsz benne sok-sok csodát.
Ezért kérlek téged én:
Sose add fel a reményt!
(Az idő is körbe jár,
kopár télre jön a nyár...) |
Vidámságom messze szállt,
tükörbe nézni se merek már.
Négy fal engem körbe zár,
nagy a világ, de késő már!
Drága párom rajong értem,
de érzi szívem, kevés nékem! |
Akkor se légy letörve,
vidáman nézz tükörbe!
Nagy a világ, figyeljed,
hogy méltó párod megleljed. |
Jött azóta sok vonat
megleltem a páromat.
De a szívem nagyon fáj,
Vasutasom nincsen már. |
Ne szomorkodj kisleány,
Nincsen még itt pályazár!
Lehet jön másik vonat,
S rajta leled párodat. |
Szereti egy kisleány a vasutast,
de nem ő a várva várt utas.
hisz más lett a vasutas babája.
De majd csak túléli a lány...
fátylat reája! |
Szomorú a vasutas,
nagyon kevés az utas,
de arca majd felderül,
ha babája is ideül. |
Írj rövid versikét az előzőt folytatva vagy arra válaszolva. A sorok hossza és száma nem függ az előző versikétől. |
[17-1]
|