A teve meg az eg�r

Volt egyszer egy agyaf�rt kiseg�r. Mindenkinek t�lj�rt az esz�n, a leghatalmasabb, leger�sebb �llatok�n is.
Odaszaladt egyszer a tev�hez, �s felki�ltott neki:
- Ak�rmilyen magasan hordod a fejedet, te teve, m�gis �n l�tom meg el�bb a felkel� nap f�ny�t.
- Hogyisne! - m�rgesedett meg a teve - akkorka vagy, mint egy sz�l szempill�m, �n meg, mint egy torony. Hogy l�thatn�d meg te el�bb a nap f�ny�t?
- Fogadsz-e velem? - k�rdezte a kiseg�r.
- Fogadok!
Megk�t�tt�k a fogad�st. A teve eg�sz �jszaka nem hunyta le a szem�t, egyre a napfelkelt�t leste-v�rta, n�zte a keleti �g alj�t.
A kiseg�r fent �ld�g�lt a teve p�pj�n, � meg nyugat fel� figyelt. Tudta a ravasz, hogy a kel� nap f�nye a nyugati hegyeken ver�dik vissza, miel�tt m�g felkelne a nap.
Lassan virradni kezdett, felragyogtak a nyugati hegyek, a teve meg csak n�zte-leste a keleti �g alj�t.
A kiseg�r egyszercsak elki�ltotta mag�t:
- Ott a nap f�nye, ni! �n l�ttam meg els�nek!
Megfordult a lomha teve, �s l�tta: csakugyan ott ragyog a nap a nyugati hegyek orm�n. �mult-b�mult: h�t ezt�n nyugaton kel fel a nap? J� id�be telt, am�g meg�rtette, hogyan j�rt t�l az esz�n a kiseg�r.
Pironkodott er�sen, el is bujdosott nagy sz�gyen�ben a messzi puszt�kra.
Az okos kiseg�r tisztelet�re pedig napkeleten az�ta is Egerek Hav�nak nevezik az �v els� h�napj�t.